Egy jó nap

11.12.

Ma igen jól éreztem magam. Jó volt a hangulat a suliban, elkezdtük a 4. leckét cô Nga-val, olvastunk és megdicsért minket (cô Nga đã khen chúng tôi), hogy fejlődött a kiejtésünk, meg a többi tanár is mondta, hogy ügyesek vagyunk. Vicces is volt egyben az óra, mivel cô Nga úgymond ’parancs szavakat, kéréseket’ tanított nekünk, mint például ’Menj ki!’; ’Kapcsold fel a villanyt!’; ’Csukd be a szemed!’, szóval jól telt az óra.

Suli után elmentünk Ágival ebédelni Bánh đà cá-t (halleves, igaz én nem kértem bele halat, viszont annál több mogyorót), majd hazamentünk. Én mostam, Ági ment pihent addig.

Közben Ági kapott levelet, hogy menjen át a postára, mert csomagja érkezett, azt viszont nem tudta, hogy most az anyukája által küldött csomagja jött meg vagy pedig a könyve, amit múlt héten rendelt. Hát, mint kiderült az első verzió jött be. A posta most viszont enyhén szólva is háborús övezetnek látszott, mivel pont előttünk hozhatták meg a csomagokat és leveleket, így elég nagy volt a kupi és a fejetlenség. De azért sikerült Ági csomagját 10 percen belül előkeríteniük.

Közben anyuékkal is tudtam beszélni skype-on, gratuláltam nekik a házassági évfordulójukhoz. Kérdeztem őket, történt-e valami érdekesség otthon, és anyu mondta, hogy tegnap kinn hagyott a konyhapulton 4 db virslit, mondván majd megfőzi apunak, de mire visszament a konyhába 10 perc múlva, a virsliknek már csak a hűlt helyét találta. Vajon ki lehetett a tolvaj? Apu arra tippel, hogy kutya-macska co-produkcióval fújhatták meg az ebédnek valót, mivel a macskám előszeretettel mászik fel mindenhova, ezen kívül a saját kajáját sokszor szokta ’piszkálgatni’. Így arra a következtetésre jutott apu, hogy most is biztos felmászott a macsek kíváncsiságból a pultra és lepiszkálta a virsliket a földre, és több se kellett drága jó kiskutyámnak, aki egy bélpoklos és sose elég neki, amit kap enni, így nagy valószínűséggel a lepöckölt virsliket ő falta be, persze tárgyi vagy egyéb esetleges bizonyíték nem áll apuék rendelkezésére a valódi tettes ellen. Szóval otthon is történnek funny dolgok.

Az időjárásról annyit, hogy szerencsére a tájfun, ami a Fülöp-szigetek felől jött Vietnam felé, mi szerencsére itt Hanoiban nem sokat érzékeltünk, mert csak egy kis eső volt széllel. Viszont annál többet kapott Halong, szerencse, hogy nem ezen a hétvégén mentünk oda kirándulni. Szóval a nagy tájfunból ’csak’ ennyi jutott el hozzánk. Remélem nem lesz ennél rosszabb, amíg itt vagyunk Vietnamban. Ma viszont olyan rekkenő hőség kerekedett hirtelen 100-as napsütéssel, hogy szó szerint fehér foltokat láttam csak, miután az ebédből hazafelé tartottunk. De nem bánom, mert kellett az a napsütés. Maradjon csak ilyen jó idő végig.