11. 13.-15.
A hét két középső napján nem sok minden történt. Ugyanúgy mentünk
suliba, mint szoktunk. Az órák viszont a két nap teljesen eltért egymástól,
mivel szerdán Max és David, na meg persze Việt olyan témákat hoztak fel, hogy
néhányan már fogtuk a fejünket, köztük cô Thư is. Mondjuk, mindig akkor tudnak
olyan témák szóba kerülni, mikor cô Thư-vel vagyunk. Vettünk egy kis szlenget,
meg egy-két olyan szót, amit inkább nem közlök. A szerdai hangulatom suli után
sajnos nem volt a legjobb, mert nem tudtam olyan hangulatban beszélni az
otthoniakkal, mint amit megszoktam.
A csütörtök már jobban sikerült. Cô Nga-val tovább mentünk az
anyagban és természetesen egy rahedli új szóval áldott meg minket. A hangulat
megint jó volt, mert kitalálta cô Nga, hogy ki szeretne tanár lenni, hogy akkor
majd valamelyikünk átveszi a stafétát és majd kérdez minket, az eddig tanult
kérdésekkel. 3 bátor jelentkező akadt, Tatiana, Việt és Hong. Vicces volt, és a
cô Nga megdicsért minket. Meg úgy néz ki, hogy fogunk újabb dalt tanulni, meg
nagyon beígérte a tanárnő, hogy jövő csütörtökön ’terepgyakorlatra’ fog vinni
minket, vagyis ki az utcára, hogy beszélgessünk a helyiekkel. Hát kíváncsi
vagyok mi sül ki belőle. Ezenkívül még szóba került a karácsony is, lehet, hogy
majd nála leszünk egy kicsit és valószínűleg fog nekünk főzni is. Remélem lesz is
belőle valami. A délutáni hangulatom már sokkal jobb volt, mint előző nap, így
vidáman telt a délután. Jót tudtam beszélni az otthoniakkal. Este meg ismét
elkísértem Ágit vacsorázni, Phỏ bò-t evett, ami marhahúsleves, majd elmentünk enni Xôi ngô-t, ami ragacsos rizs és van ráreszelve egy tömbbe összegyúrt kukoricadara.
Én még kértem rá pirított hagymát (hạnh), meg olajat (dầu) és így teljesen
olyan íze lett, mint a dödöllének. Nekem nagyon bejött, finom.
A péntek is sikeresnek mondható. Reggel elmentünk a piacra Bánh đà
cá-t enni, most is, mint eddig nagyon ízlett, majd hazamentünk és Ági elment
angolozni egy michigani lánnyal. Mint kiderült nagyon élvezte Ági a
beszélgetést Mandy-vel, aminek örülök. Hazafelé jövet pedig, mint megtudtam,
beugrott a másik piacra ’sütiért’, amit mindketten szeretünk: ez egy
rizslisztes töltött golyó, aminek a töltelékében van mogyoró, szezámmag,
kókusz, meg szárított babpaszta, kívül pedig kókuszreszelékbe van beleforgatva.
Szerencsére ez nem olyan rohadt édes, mint néhány egyéb édesség, viszont nagyon
eteti magát. Na, miután beburkoltuk a gombócot, Ági elment lepihenni, én pedig
folytattam az olvasást, mivel még délelőtt találtam egy honlapot, ahol olyan
témákat fejtegettek, amik nagyon érdekeltek. Így itt ragadtam a gép előtt, de
nem bánom, mert ezzel is a fejlődésemet segítem elő, még ha nem is épp a
vietnami tanulmányaimat folytattam a mai nap, de az az igazság, hogy most
ezekre az írásokra nagy szükségem volt, amiket ma olvastam a neten.
Este ismét
elkísértem Ágit vacsizni, meg igazság szerint, megint hajtottam a Xối ngô-ra,
mivel nagyon ízlik, meg a hölgy is kedves, aki osztja.
Xôi ngô |
Előtte viszont Ági evett
sültkrumplit én pedig türelmesen megvártam még végez, hogy együtt menjünk
tovább. Még szóvá is tette Ági, hogy a fenébe lehetek ilyen rohadt nyugodt. Ezenkívül
a nyugodtságomat egy macskához hasonlította a türelmemet, mert sok macskánál
van az, hogy ha valahova lerakják, akkor az ott marad, és nem mozdítja még a
füle botját se. A válaszom csak annyi volt: „Minek idegesítsem magam, anélkül is
tudok stresszelni, itt meg minek türelmetlenkedjek?”
Vacsi után azért megkérdeztem Ágit, nincs-e kedve sétálni, mert ma
kivételesen mehetnékem volt, és mivel igenlő választ kaptam, így elindultunk,
hogy egy kört tegyünk, mielőtt hazamennénk. Ez jó is volt, mert tudtam éjszakai
képeket meg videót készíteni, ezenfelül Ági ma mondta, hogy szüksége lenne egy
hosszú melegítőnacira futáshoz. Miközben sétáltunk, nem tudom hogyan, de ha
valaki mond nekem valamit, hogy éppen mire van szüksége, én akaratlanul is kiszúrom,
az éppen szóban forgó dolgot. Így történt ez most is. Hát nem kiszúrtam a
melegítőnadrág árust, és igen, siker! Ági kapott egy jó edzőnadrágot futáshoz. Plusz
még mondta Ági, hogy szeretne ananászt, így séta közben a távolabbi piac felé
mentünk haza, ami átváltott éjszakai piacba, így most is sok árus árulta
portékáját és sikerült ananászra is szert tenni.
Áo dài ruhaüzlet |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése