2013. november 15., péntek

Lenn és fenn

11. 13.-15.
A hét két középső napján nem sok minden történt. Ugyanúgy mentünk suliba, mint szoktunk. Az órák viszont a két nap teljesen eltért egymástól, mivel szerdán Max és David, na meg persze Việt olyan témákat hoztak fel, hogy néhányan már fogtuk a fejünket, köztük cô Thư is. Mondjuk, mindig akkor tudnak olyan témák szóba kerülni, mikor cô Thư-vel vagyunk. Vettünk egy kis szlenget, meg egy-két olyan szót, amit inkább nem közlök. A szerdai hangulatom suli után sajnos nem volt a legjobb, mert nem tudtam olyan hangulatban beszélni az otthoniakkal, mint amit megszoktam.
A csütörtök már jobban sikerült. Cô Nga-val tovább mentünk az anyagban és természetesen egy rahedli új szóval áldott meg minket. A hangulat megint jó volt, mert kitalálta cô Nga, hogy ki szeretne tanár lenni, hogy akkor majd valamelyikünk átveszi a stafétát és majd kérdez minket, az eddig tanult kérdésekkel. 3 bátor jelentkező akadt, Tatiana, Việt és Hong. Vicces volt, és a cô Nga megdicsért minket. Meg úgy néz ki, hogy fogunk újabb dalt tanulni, meg nagyon beígérte a tanárnő, hogy jövő csütörtökön ’terepgyakorlatra’ fog vinni minket, vagyis ki az utcára, hogy beszélgessünk a helyiekkel. Hát kíváncsi vagyok mi sül ki belőle. Ezenkívül még szóba került a karácsony is, lehet, hogy majd nála leszünk egy kicsit és valószínűleg fog nekünk főzni is. Remélem lesz is belőle valami. A délutáni hangulatom már sokkal jobb volt, mint előző nap, így vidáman telt a délután. Jót tudtam beszélni az otthoniakkal. Este meg ismét elkísértem Ágit vacsorázni, Phỏ bò-t evett, ami marhahúsleves, majd elmentünk enni Xôi ngô-t, ami ragacsos rizs és van ráreszelve egy tömbbe összegyúrt kukoricadara. Én még kértem rá pirított hagymát (hạnh), meg olajat (dầu) és így teljesen olyan íze lett, mint a dödöllének. Nekem nagyon bejött, finom.
A péntek is sikeresnek mondható. Reggel elmentünk a piacra Bánh đà cá-t enni, most is, mint eddig nagyon ízlett, majd hazamentünk és Ági elment angolozni egy michigani lánnyal. Mint kiderült nagyon élvezte Ági a beszélgetést Mandy-vel, aminek örülök. Hazafelé jövet pedig, mint megtudtam, beugrott a másik piacra ’sütiért’, amit mindketten szeretünk: ez egy rizslisztes töltött golyó, aminek a töltelékében van mogyoró, szezámmag, kókusz, meg szárított babpaszta, kívül pedig kókuszreszelékbe van beleforgatva. Szerencsére ez nem olyan rohadt édes, mint néhány egyéb édesség, viszont nagyon eteti magát. Na, miután beburkoltuk a gombócot, Ági elment lepihenni, én pedig folytattam az olvasást, mivel még délelőtt találtam egy honlapot, ahol olyan témákat fejtegettek, amik nagyon érdekeltek. Így itt ragadtam a gép előtt, de nem bánom, mert ezzel is a fejlődésemet segítem elő, még ha nem is épp a vietnami tanulmányaimat folytattam a mai nap, de az az igazság, hogy most ezekre az írásokra nagy szükségem volt, amiket ma olvastam a neten. 
Este ismét elkísértem Ágit vacsizni, meg igazság szerint, megint hajtottam a Xối ngô-ra, mivel nagyon ízlik, meg a hölgy is kedves, aki osztja. 
Xôi ngô
Előtte viszont Ági evett sültkrumplit én pedig türelmesen megvártam még végez, hogy együtt menjünk tovább. Még szóvá is tette Ági, hogy a fenébe lehetek ilyen rohadt nyugodt. Ezenkívül a nyugodtságomat egy macskához hasonlította a türelmemet, mert sok macskánál van az, hogy ha valahova lerakják, akkor az ott marad, és nem mozdítja még a füle botját se. A válaszom csak annyi volt: „Minek idegesítsem magam, anélkül is tudok stresszelni, itt meg minek türelmetlenkedjek?”

Vacsi után azért megkérdeztem Ágit, nincs-e kedve sétálni, mert ma kivételesen mehetnékem volt, és mivel igenlő választ kaptam, így elindultunk, hogy egy kört tegyünk, mielőtt hazamennénk. Ez jó is volt, mert tudtam éjszakai képeket meg videót készíteni, ezenfelül Ági ma mondta, hogy szüksége lenne egy hosszú melegítőnacira futáshoz. Miközben sétáltunk, nem tudom hogyan, de ha valaki mond nekem valamit, hogy éppen mire van szüksége, én akaratlanul is kiszúrom, az éppen szóban forgó dolgot. Így történt ez most is. Hát nem kiszúrtam a melegítőnadrág árust, és igen, siker! Ági kapott egy jó edzőnadrágot futáshoz. Plusz még mondta Ági, hogy szeretne ananászt, így séta közben a távolabbi piac felé mentünk haza, ami átváltott éjszakai piacba, így most is sok árus árulta portékáját és sikerült ananászra is szert tenni. 
Áo dài ruhaüzlet
Útközben még láttunk cukrászdákat meg Áo dài ruhaüzleteket is, amiket nem hagyhattam ki a fotózásból.
cukrászdai sütik
éjszakai piac
Végül ez a nap is jól végződött, plusz anyu írt skype-on, hogy hazaért a webkamera, amit még november 5-én adtam fel, és ez már csak a hab a tortán volt a mai napra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése