11. 13.-15.
A hét két középső napján nem sok minden történt. Ugyanúgy mentünk
suliba, mint szoktunk. Az órák viszont a két nap teljesen eltért egymástól,
mivel szerdán Max és David, na meg persze Việt olyan témákat hoztak fel, hogy
néhányan már fogtuk a fejünket, köztük cô Thư is. Mondjuk, mindig akkor tudnak
olyan témák szóba kerülni, mikor cô Thư-vel vagyunk. Vettünk egy kis szlenget,
meg egy-két olyan szót, amit inkább nem közlök. A szerdai hangulatom suli után
sajnos nem volt a legjobb, mert nem tudtam olyan hangulatban beszélni az
otthoniakkal, mint amit megszoktam.
A csütörtök már jobban sikerült. Cô Nga-val tovább mentünk az
anyagban és természetesen egy rahedli új szóval áldott meg minket. A hangulat
megint jó volt, mert kitalálta cô Nga, hogy ki szeretne tanár lenni, hogy akkor
majd valamelyikünk átveszi a stafétát és majd kérdez minket, az eddig tanult
kérdésekkel. 3 bátor jelentkező akadt, Tatiana, Việt és Hong. Vicces volt, és a
cô Nga megdicsért minket. Meg úgy néz ki, hogy fogunk újabb dalt tanulni, meg
nagyon beígérte a tanárnő, hogy jövő csütörtökön ’terepgyakorlatra’ fog vinni
minket, vagyis ki az utcára, hogy beszélgessünk a helyiekkel. Hát kíváncsi
vagyok mi sül ki belőle. Ezenkívül még szóba került a karácsony is, lehet, hogy
majd nála leszünk egy kicsit és valószínűleg fog nekünk főzni is. Remélem lesz is
belőle valami. A délutáni hangulatom már sokkal jobb volt, mint előző nap, így
vidáman telt a délután. Jót tudtam beszélni az otthoniakkal. Este meg ismét
elkísértem Ágit vacsorázni, Phỏ bò-t evett, ami marhahúsleves, majd elmentünk enni Xôi ngô-t, ami ragacsos rizs és van ráreszelve egy tömbbe összegyúrt kukoricadara.
Én még kértem rá pirított hagymát (hạnh), meg olajat (dầu) és így teljesen
olyan íze lett, mint a dödöllének. Nekem nagyon bejött, finom.
Xôi ngô |
Előtte viszont Ági evett
sültkrumplit én pedig türelmesen megvártam még végez, hogy együtt menjünk
tovább. Még szóvá is tette Ági, hogy a fenébe lehetek ilyen rohadt nyugodt. Ezenkívül
a nyugodtságomat egy macskához hasonlította a türelmemet, mert sok macskánál
van az, hogy ha valahova lerakják, akkor az ott marad, és nem mozdítja még a
füle botját se. A válaszom csak annyi volt: „Minek idegesítsem magam, anélkül is
tudok stresszelni, itt meg minek türelmetlenkedjek?”
Áo dài ruhaüzlet |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése