11.17.
Ma a buddhista naptár szerint 100-szoros nap van, így bíztam benne,
hogy ma csak jó dolgok fognak velem történni. Többé-kevésbé így is lett. Sajnos
reggel, amit elterveztem, hogy veszek kókuszvizet meg kókuszreszeléket füstbe
ment, mivel már elfogyott, igaz én is olyan 9 óra felé voltam. Helyette vettem
zöldet, aminek sajnos nem tudom a nevét, de már ettem ilyet múltkor, mikor
énekeltünk és akkor ízlett, meg vettem mellé mungóbabcsírát (szójababcsíra),
ezekből még holnapra is marad, plusz 1 db tofut meg mellé tésztát.
Napközben még szavakat tanultam, meg beszéltem az egyik
ismerősömmel, Lívivel, hogy hogy bírja a sulit, meg hogy egyébként mi van vele
meg Budapesttel. Délután meg megfőztem, meg pihentem egy kicsit.
Az este már érdekesebb volt. Mivel Ági még nem jött haza negyed
6-ig én pedig már éhes voltam, és Xôi ngô-t szerettem volna enni, így én
elindultam vacsizni egyedül. A forgalom most is, mint minden este 5 után
katasztrófa, minden tele van motorosokkal, biciklisekkel meg autósokkal, az
ember csak győzi őket kerülgetni. Na, mikor odaértem a kitűzött helyre, a hölgy
mondta, hogy 20,000, mire én meglepődtem és tartani kezdtem tőle, hogy azért,
mert nem mindig ettem, mikor Ági meg igen. Nagyon filóztam, hogy otthagyom, de
végül is maradtam és kértem Xôi ngô-t. Közben volt kb. 10 perc, mikor csak én
voltam a hölggyel. Ő közben elővett egy másik szatyorból számomra ismeretlen ’gyümölcsöt’,
ami kívül olyasmi volt, mint a kókuszhéja, de ezt szerintem a földből szedték,
belül pedig halványlila. Állagra a krémes és szilárd között valahol. Meghámozta
az elsőt és megette a másodikat is elkezdte hámozni, mire nagy meglepetésemre
odanyújtotta nekem, hogy egyem. Én persze kissé félve, de elfogadtam. Elsőre
kissé furcsa volt az íze, de azért mondhatni jó az íze. Meg közben újra a
szatyra után nyúlt, és kivett egy zacskó kibontott kristálycukrot és rakott egy
másik tányérba, és mutatta, hogy mártsam bele a ’gyümit’. Na, így már jobb
volt, de azért simán is finom volt. Meg mutatta, hogy rakjak a cukorból a Xôi
ngô-ba is. Annak ellenére, hogy a Xôi ngô alapjáraton sós, mivel hagyma van
benn, cukorral teljesen megváltozott az íze és jobb lett. Megettem a tál kaját,
és úgy döntöttem kérek még egy tányérral. Közben még megkínált a hölgy
ananásszal is, de én még közben a második tál kaját ettem. Befejeztem az evést,
fizettem és készültem volna haza, mire mondta a hölgy, hogy vigyem el a
megmaradt ananászt. Ezzel így megoldódott az édesség utáni sóvárgásom, hogy kaptam
cukrot meg még ananászt is. Legalább holnapra nem kell reggelit vennem.
A 100-szoros nap tényleg működik. Pozitív dolgok történtek ma,
aminek örülök. Ehhez még hozzájárult, hogy sütött a nap és még a kedvenc
hálóruhám is megszáradt. Happy vagyok, azt kell mondjam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése