2014. február 8., szombat

My Son

02.02.
Na, mint írtam, mai programom a csampa város (ahol eredetileg hindu vallásúak éltek), My Son[1]
(Mí Szön, nem pedig angolosan kiejtve) meglátogatása. Mielőtt még elvitt volna a recepciós mami arra a helyre, ahol majd a busz fog felvenni, reggelire megettem a tonhalkonzervet 2 bánh my-val. Majd 8 előtt egy picivel, mivel én már várakoztam a hotel előtt, jött a mami és elvitt egy bazi nagy, drága hotel kapujához, hogy ott várjak, mert ide fog jönni majd a busz. Hát, jó, akkor várakozzunk. És csak vártam, vártam… Már fél 9, busz sehol, az időjárás meg már eléggé kimelegedett. Itt már kezdtem kicsit parázni, hogy jó helyre hozott-e a mami. Eljött három negyed 9, és hurrá!, megjött a busz.
Egy rendes nagy busszal mentünk a több, mint 1 órára fekvő My Son-be. Ahogy elhallgattam az utasokat, főleg francia, német és angol nyelvű volt a csapat, két vietnamival és velem kiegészítve. Az idegenvezetőnk igen lelkes volt (elmondása szerint tegnap este a haverjaival jól besöröztek, így nem aludt túl sokat), és elnevezte a csoportunkat Tiger Team-nek (ez meg onnan jött, hogy szereti a Tiger Beer-t).
Még a buszon mindenkitől elkérte a vezetőnk a jegyünket, mivel nem mindenki jön majd visszafele busszal, hanem hajóval, ezenkívül még a belépőárat is elkérte.
Lassan odaértünk a célhoz, viszont mielőtt még ténylegesen a romokhoz mentünk volna, megálltunk egy kis szünetre, majd 15 perc múlva továbbmentünk. Egy kis hídon kellett átmennünk gyalog, mivel a buszt átnézték, majd utána felvett minket és tovább vitt.
Egy kacskaringós úton haladtunk a parkolóig, ahonnan gyalog mentünk tovább a romokig. A romok kb. 10 percre voltak, és tele volt turistákkal.
A romok fel voltak osztva csoportokba, két blokk közülük (H és L) pedig le volt zárva a nagyközönség előtt, mivel még feltárásokat végeznek, és a bombákat hatástalanítják, mivel a vietnami háború alatt az amerikaiak ide dobálták le az itt rejtőzködő vietkongokra. Azért is pusztult el My Son elég nagy hányada.
Első megállónk a ’C’ blokkban volt, ahol több piramishoz hasonló épület áll. Az egyikbe benn is voltunk, belül tök sötét, így mindenki telefonnal világított, ezenfelül pedig az épület közepében áll egy lingam, vagyis csak egy része, mivel a felét ellopták a franciák.
Aztán az udvarrészen sétálgattunk, illetve átmentünk a ’B’ blokkba és további érdekességeket tudtunk meg az idegenvezetőnktől, akinek igen jó előadáskészsége volt, mellesleg csatlakozott hozzánk még egy kísérő, egy kis helyi keverék négylábú.
Az udvar tele volt lebombázott épületekkel, oszlopokkal, illetve több helyen voltak megcsonkított szobrok és lingamok. Az épületek falán (már amennyire épen maradtak) a szobrok között az indiai istenek közül főként Ganésa-t, Sívát és a nága kígyót ábrázolják.
Az oszlopokról annyit, hogy a tartórészek aránylag jó állapotban megmaradtak, na meg egyes oszlopok is. A stílusuk egy kicsit talán a görög oszlopokhoz hasonlít, viszont a talprészek lótuszvirág formát mutatnak, ami ugyebár inkább a buddhizmushoz köthető.
Végezvén a ’B’ blokkban, átmentünk az ’A’-ba (ezeket az elnevezéseket a francia régészek adták, nagyon kreatívak). Ezt a részt jobban benőtte már a gaz, igaz itt sokkal kevesebb épület volt. Amolyan városfallal van körülvéve. Útközben persze nagyban mondta a sztorikat a guide-unk, és kérdezte, hogy tudjuk-e, hogy manapság mi a vallásuk a cham-okna (csampák). Néma csend, mire megszólalok: muszlimok. Erre meg teljesen meglepődve kérdi: Honnan tudom? Egy kis hidegzuhany neki.
A kövi rész a ’G’. Itt 5 épület állt, közülük is egy volt egyben, igaz már rekonstrukciókkal együtt. Az építkezési módot és az építési anyagok összetételére máig nem sikerült rájönni a régészeknek és az ezzel foglalkozó szakiknak, csak úgy, mint a cham-ok nyelvére és írására. Valószínűsítik, hogy valamilyen indiai eredetű ABC-vel rendelkeztek.
Az utolsó három rész az ’E, F, K’ volt. Ezeknél mutatott nekünk a guide több bombakrátert is, amik saccolva vagy voltak 10 méteres átmérőek és 2-3 méter mélyek.

My Son ennyi volt, vissza a buszhoz, majd útközben leraktuk azokat, akik hajóval mentek tovább, mi pedig a maradék néhány ember visszabuszoztunk Hoi An-ba. Csak visszafelé vettem észre a kilométerórán, hogy a sebesség,- és a fordulatszámmérő nullán volt, mikor mentünk vagy 60 km/h-val. Ez mekkora flash! Arról meg már szót sem érdemes említeni, hogy a teherautókat meg a kocsikat előztük le.

[1] http://en.wikipedia.org/wiki/My_Son
 









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése