Hoi An 2. nap

02.01.

Második nap Hoi An-ban. A reggelim egy Bánh mỳ trứng volt.

Ma főleg csak sétálgattam, mivel tegnap megvolt a nevezetességek 90 %-a, így inkább csak az üzleteket mustráltam, meg az utcán kapható kajákat próbáltam ki, illtetve vásároltam.

A reggeli sétálgatás közben akadtam rá az olcsóbb, finomabb Cao Lau-sra. A kajással szemben meg pont van egy nagyobb pagoda, a Pháp Bao (chūa Pháp Bảo). Az udvarán épp nagy fényképezgetés volt. Szép kertes része van, tele Buddha szobrokkal, szökőkúttal, virágokkal. Egyébként itt laknak szerzetesek és apácák. Sok mindent nem akarok róla mondani, mivel hasonló az eddigi pagodákhoz, inkább képekkel mondom el.

Közben sikeresen kimelegedett az idő, így jó, hogy vittem magammal vizet és sapkát, mert elég gyorsan ki lehet száradni, meg hőgutát is lehet kapni.

Majd elindultam visszafelé az óvárosnak, hátha találok még olyat, amit tegnap nem láttam.

Beültem egy szintén gyűlés házba, ahol elücsörögtem egy darabig, szerencsére nem volt tömegnyomor, mint másik helyeknél. Főleg vietnamiak fordultak meg itt. Volt négy csaj, akik poénkodással és egymás fotózásával töltötték az időt. Miközben én csendben elvoltam és a malámmal foglalkoztam, a szemem sarkából csak azt vettem észre, hogy az egyik kis csaj odaült mellém. Fotózkodni szeretett volna. Jó, oké, fénykép megvolt, erre a maradék három is követte a példáját. Jó, hogy birkatürelmű vagyok és az ilyenek nem idegesítenek fel.

A nap elég gyorsan eltelt, mivel ma olyan különösebbet nem csináltam.

Annyi még, hogy ne csak tengjek-lengjek, elterveztem, hogy holnap elmegyek a környékre kirándulni, mivel van a közelben egy csampa romváros, My Son (Mỹ Sơn). Így a hotelben lefixáltam a buszt (a jegyet helyben kellett megvenni, amit az idegenvezető meg is tett).

Este megint korzóztam a folyópartnál, meg elmentem az éjszakai piacra.

Maga az éjszakai élet most újév alatt elég nyüzsis. Sokféle játék volt a vietnamiak örömére: az egyik részen volt szembekötősdi, hogy úgy kellett eltalálni egy cserépedényt, hogy be van kötve a vállalkozó egyén szeme és szét kell vernie a cserepet, hogy megkapja az ajándékot (lampion, selyemszütyő meg egyéb kis apróságok közül választhatott a nyertes). A folyó másik oldalán pedig amolyan búcsú-féle volt, igaz az otthon megszokottól teljesen eltért; sokkal pörgősebb és hangosabb.