Traveling in Vietnam: Hajókirándulás

01.30.

nhà vườn An Hiên

tavirózsa

Elég korán értem a kikötő részbe, így eltöltöttem az időt egy kis sétálással, meg bementem a kávézóba, ami a kikötőben volt, hogy vegyek öngyújtót, mivel vittem magammal füstölőt, hogy majd a pagodában meggyújtom. A hölgy kedves volt, megkínált teával, meg mondta, hogy este lesz tűzijáték, meg hogy jöjjek.

A hajókirándulás vietnami módra fél órás késéssel indult, de ezen már nem akadok ki. Az idő viszont 9-re eléggé kimelegedett, és jó kis fülledt meleggel és napsütéssel kísérte végig a napot.

gyíkocska

Thien Mu pagoda bejárat

Thien Mu pagodánál bejárat őrzővel

Thien Mu pagodában

Egy kicsi sárkányhajóval mentünk, összesen voltunk 9-en az egészen: ebből 3 a személyzet, 1 idegenvezető, 1 kanadai házaspár, 1 francia srác, 1 izraeli lány és én. Ennek a kis létszámnak pedig igen örültem. Mindenki kedves volt.

Az első megállónk a Kert Ház (nhà vườn An Hiên/ Hương Long) volt, ahol megnéztük a szép virág, - és gyümölcsfákat, illetve An Hiên házát, ami a 17. század óta eredeti állapotában van, nem sérült meg a háborúk alatt.

Thien Mu pagoda buddhák

Thien Mu-nál

Thien Mu kertjében

Ezután következett a Thien Mu pagoda (az előző blog bejegyzésben feltűnt ez a név, viszont most utólag is elnézést, mert elírtam a nevet). Szóval így másodszor jártam itt, viszont a mai nap nagyon kevés turista mozgott (értem itt az egész napi túrára).

sárkányhajó

Egy pár útközben megkért, hogy csináljak róluk egy közös képet, én meg még kíváncsiságból megkérdeztem, honnan valósiak, a válaszukra pedig meglepődtem: Chile-ből. Közben még hallottam olasz és japán hangokat is, a francia pedig már teljesen átlagosnak mondható.

Az utazás a Parfüm folyón (sông Hương) kellemes, csendes és nyugodt volt.

Kövi cél a Hon Chen templom (Điện Hòn Chén). Magába a templomba nem mentünk be, csak a kisebb szentélyrészt néztük meg, oda pedig egy jó kis meredek lépcsősoron kellett felkapaszkodni közvetlenül a vízpartról. Ez egy kis egyszerű épület volt.

Hon Chen templomnál

Hon Chen templom

Hon Chen templomnál

A templom után kaptunk ebédet, ami rizs, zöldség, paradicsomos tofu volt. Jó volt a hangulat is a hajón közben.

Minh Mang sírhoz bejárat

Ebéd és további hajókázás után az első királyi sírhelyet lőttük be, a Minh Mang sírját (lǎng Minh Mạng)[1]. Minh Mang volt a Nguyen dinasztia (Nhà Nguyễn/ Nguyễn triều, 1802-1945)[2] 2. uralkodója (1820-1840). Maga a komplexum egy hatalmas területen helyezkedik el, amit több tó köt össze.

Az úgynevezett Sztélé Ház előtt van egy nagy tér, amit két oldalról szobrok fognak közre. Szobrok közt vannak elefántok és katonák. Magában a Sztélé házban egy nagy kőoszlopra van felvésve Minh Mang élete, uralkodása illetve, hogy ki és mikor készítette az oszlopot. Ennek az épületnek a háta mögött egy következő udvaron keresztül jutunk el az uralkodó pavilonjához.

Minh Mang udvar

Áthaladva az épületen juthatunk a hátsó udvarba, ahol egy hídon keresztül lehet megközelíteni a temetőrészt. A híd egy következő tavat szel ketté. Minden nagyon csöndes, pihenésre kimondottan alkalmas a környék.

Visszafelé a pavilon és a Sztélé ház mellett mentünk a kijárathoz. Mindeközben én Meshi-vel (ő az izraeli lány) beszélgettem. Nálam egy évvel fiatalabb, jó fej.

Minh Mang Sztélé ház

A kijáratnál még mielőtt tovább mentünk volna megnézni Khai Dinh sírját (lǎng Khai Đinh), elmentem a mosdóba. Mikor visszajöttem, Meshi épp egy pasassal beszélgetett. Majdnem dobtam egy hátast, mikor kiderült honnan valósi a hapi. Hát nem magyar volt Nyíregyházáról? Hát gondoltam magamban ilyen nincs. Pont a világ egyik legeldugottabb részén futok össze magyarral. Vicces, kicsi a világ. De hogy ennyire?

Na, miután mindenki megjött, egy 7 személyes taxi vitt minket át Khai Dinh sírjához.

Minh Mang sír hátsó bejárata

Ez is elég nagy komplexum, ahova egy meredek lépcsősoron lehet felmenni. A lépcső aljáról nézve igen impozáns épület (legalábbis szerintem). Ugyan hasonlít Minh Mang sírjához építészetileg, viszont a belseje teljesen mást tartalmaz.

Felérve az lépcsősoron található szintén egy Sztélé ház, ahol ugyanúgy, mint Minh Mang sírjánál, egy oszlopra van felvésve az egész sztori. Itt is kétoldalt szobrok szegélyezik, viszont nem egy, hanem két sor.

Minh Mang sír elölről

További lépcsőzéssel érjük el ténylegesen az épületet, a Thiȇ Đinh palotát, ahol az uralkodói lakhely van. Három részre van osztva az épület. Belül minden igen díszes, a megszokott sárkány, virág, templomőrzők, madarak motívumaival. Ezenfelül megtalálható Khai Dinh hálószobája, illetve két szobarész, ahol festmények, képek és használati tárgyak találhatóak. Értem itt a vázákat, asztalt, egyéb bútorokat.

Minh Mang-nál

Végezvén itt, a taxi visszavitt minket Hué-ba, a kikötőbe, ahol a mai nap kezdődött. Itt a társaság elköszönt, viszont én még el akartam menni, hogy vegyek bagettet a halkonzervemhez, Meshi pedig még szeretett volna még egy kicsit nézelődni. Közös elhatározással, mivel a közelben volt néhány látnivaló, együtt mentünk tovább.

Minh Mang-nál

A Trang Tien pláza sajnos zárva volt, így elmentünk a piachoz, hátha találok ott kenyérfélét, sajnos sikertelenül. Viszont így meg tudtam mutatni Meshi-nek a piacot. Visszafelé haladva beültünk a Lotteria-ba (a vietnami McDonald’s), mivel Mesi éhes volt és a közelben nem volt más kaja, én meg ettem itt egy fagyit, mert eléggé meleg volt, meg különben is, ki szerettem volna próbálni, hogy milyen.

Minh Mang-nál

Kaja után még benéztünk a nagy virágoskertbe, ahol tegnap már voltam. Szépen rendben volt tartva is (mint a vietnami parkok egyébként). Itt fényképezkedtünk, főleg Meshi-ről készültek fotók. A kertben sok lovas ábrázolás volt, készülve a Ló évére. Ezenkívül találtunk olyan bokrokat egy nagy kör alakú dombon, amiket a kínai zodiákus jegyek szerint alakítottak ki. Mind a 12 állat, ráadásul egymást követő sorrendben.

Hazafelé is tovább beszélgettünk és örültem, hogy Meshi értette az angolomat. Közben kiderült, hogy a szállásaink is közel voltak egymáshoz, így szinte hazáig kísértük egymást.

Minh Mang sír hátsó kert

Elbúcsúzás előtt még elkértem az elérhetőségét, hogy esetleg később is tudjuk majd tartani a kapcsolatot.

Vissza a hotelbe, Laura (ő Michael felesége, ő van legtöbbször a recepción) fogadott. Estére megint meg lettem hívva vacsizni, meg mondta, hogy éjfélkor lesz tűzijáték.

Fenn a szobában elkezdtem írni a napi történéseket, előtte viszont elmentem letusolni, hogy felfrissüljek. Miközben írogattam ment a tévé is, amerikai film ment vietnami felirattal, ami hasznos volt mindkét nyelv tanulása szempontjából.

Minh Mang sír hátsó kert

Közben elég jól elment az idő, és már vacsoraidő volt, így lementem, ahol rajtam kívül még egy pasi volt. Mint kiderült André-nak hívták, a barátnőjével voltak kettesben körutazáson, viszont a barátnője sajnos lázas lett és fenn pihent. André-tól megtudtam, hogy Brazíliában született, viszon most az USA-ban lakik, és félig német félig olasz, és kamerázással foglalkozik plusz ő is vega. Mindketten meg lettünk invitálva a vacsihoz, Laura és még Qua evett velünk.

Ismét finom volt a kaja: omlett, zöldség, zöldségleves, rizs, plusz hús. Elég jól bekajáltunk.

Khai Dinh sír

Utána elbúcsúztunk és felment mindenki a szobájába. Este filmet néztem a tévében, majd elmentem megnézni a tűzijátékot. Ide is előbb érkeztem, hogy legyen a már említett kávézóba, ahol egy teát rendeltem. A hely már majdnem tele volt helyiekkel. Maga a tűzijáték 15 perc volt, nekem tetszett. A kamerázáshoz találtam egy ideális beállítást: a már üres teás üveg tetejére sikerült kiegyensúlyoznom a fényképezőgépet, így nem kellett magam külön fárasztanom azzal, hogy fogjam a gépet.

Khai Dinh története

Khai Dinh udvar

A fényjáték végeztével visszamentem a szállásra, útközben pedig egy kis betekintést nyerhettem a vietnami újévi szokásba is: a ház elé egy asztalra ki volt téve füstölő, szerencsepénz, édesség, cháo (rizspép), gyümölcs, meg néhol talán még alkohol is.

Magát a szerencsepénzt éjfél után elégették, az ételeket pedig meg lehet enni.