Traveling in Vietnam: Ahol a madár sem jár

11.24.

piac

Elég borús időre ébredtünk, viszont korán sem volt olyan hűvös, mint az előző napokban. Ma kirándulni visz minket Ági egyik ismerőse.

esküvő

A programot nem tudjuk, hogy mi és hol lesz, csak annyit, hogy fél 9-re jön értünk az illető, akit Than-nak hívnak. Az adott időpontra bezzeg negyed órás késéssel jött meg, de ez már abszolút nem tud felzaklatni, mert itt mindenki később érkezik (tisztelet a kivételnek). Egy szép nagy, hétszemélyes Mitsubishi-vel vágtunk neki a napnak. Than-ról csak annyit, hogy egy 45 éves férfi és láncdohányos (szerencsére a kocsiban nem bagózott).

Útközben megtudtuk, hogy mi is lesz a mai program, meg még mielőtt odaérnénk az első állomásunkhoz, még meg kell várni a barátját, Thành-t, aki a sürgősségin dolgozik dokiként itt Hanoiban, mert ő mutatja meg az utat, mivel még az ismerősünk sem volt azon a környéken, ahova mentünk.

Phật Tích templom

Egy másik provinciába mentünk, kb. 40-45 perc alatt odaértünk. Közben áthaladtunk két hídon is, sajnos viszont a távolabbi hídból nem sokat láttam, csak a körvonalát, mivel akkora szmog és egyéb zavaró tényezők voltak a levegőben.

Végülis az első program Észak-Vietnam legnagyobb ruhapiaca volt, mielőtt azonban ténylegesen elindultunk volna felderíteni a terepet, még beugrottunk dr. Thành ismerőséhez, Hào-hoz, aki háziorvos-és még valamilyen orvos és gazdag. Annak ellenére, hogy van pénze, a lakása nem olyan csicsa, igényesen volt berendezve. Szóval így most 5-en voltunk, mi ketten Than, dr. Thành meg Hào. Kaptunk teát, ami jól esett, mivel még mindig hűvös volt odakinn.

A lakás előtt pont lakodalom volt, jó nagy bulival, kivetítővel meg énekesnővel.

Aztán elindultunk a felfedezőútra, viszont még előtte ettünk, mert a férfiak éhesek voltak, amit nem is csodálok, mert már 11 óránál jártunk.
Ők Phở bò-t ettek, mi pedig Ágival Cơm rang-ot ettünk. Kaja után viszont tényleg nekivágtunk.

Ezzel a piaccal kapcsolatban teljesen olyan érzésem volt, mintha otthon a Jocin lettem volna, annyi különbséggel, hogy itt mindenki motorral ment, annak ellenére, hogy épphogy két ember elfért egymás mellett.

Amitábha Buddha

Phật Tích templom

Így elég lassan haladtunk, meg közben ugye kerülgettük a motorosokat, meg voltak köztük versenyzők is, meg akik vitték az árut. Áginak sikerült venni zoknit, de nem ő fizette, hanem a sürgősségis doki, mivel ő volt az úgymond vendéglátónk, és mert ő itt lakott ebben a városban. Ezt a vendéglátást és a fizetést érthetitek úgy, hogy egész nap ő fizetett minden cehhet.

Amitábha Buddha

Amitábha Buddha szobor

Piacozás után a legrégebbi pagoda és Buddha-szobor következett. Hát jó pár akadályon kellett átvergődnünk, mire odaértünk.

Phật Tích templom

Először is sikerült rossz irányba menni, másodszor meg voltak útközben kocsimagasság-mérők, mint Budán, plusz az úton betonból készült szűkítők voltak, kedvezve a motorosoknak, nekünk viszont bosszúságot okozott.

Phật Tích templom

A két betontömb között pont, hogy annyi hely volt, hogy átfért a kocsi széltében. Ezenkívül az úton még voltak tehenek is, akik abszolút nem zavartatták magukat a forgalomban, itt is volt, hogy két boci között kellett átmennünk és ott is hajszálpontosan egy kocsiszélességnyi volt a hely. Végül csak odaértünk.

Buddha szobrok a szentélyen

Phật Tích templomba (chùa Phật Tích/Phật Tích tự 佛跡寺; chùa Vạn Phúc/Vạn Phúc tự 萬福寺) mentünk, ami már csak kinézetével is tiszteletet érdemel. Ez Vietnam legidősebb szentélye.

1057-ben, a Lý dinasztia (nhà Lý) alatt, Lý Thánh Tông uralkodó (1023-1072) parancsára emelték.

Buddha

Bódhiszattva

torony

Buddha

Magáról az építészetéről: háromemeletes építmény a templom, tele szobrokkal, köztük egy Amitábha Buddhával (Phật A-di-đà), faragványokkal, hatalmas kerttel és több külső épülettel, pagodával. Magához a Buddha-szoborhoz és a toronyhoz egy kicsit hegyet kellett másznunk, szerencsére nem volt olyan vészes. Viszont a látvány, ami ott fogadott az leírhatatlan. Egy hatalmas, 27 méter magas kőből kifaragott lótusztrónon ülő Buddha várt, szembe vele pedig a torony, ami szintén állati nagy volt, belsejében egy haranggal, kívül pedig kisebb Buddha-szobrokkal, amik úgymond az ablakokban ültek.

Buddha előtt

együtt Ágival

torony harangja

Képzeljétek, még a nap is kisütött és hirtelenjében irtó jó idő lett. Hiába, látszik, hogy ma van a negyedik legnagyobb Buddha-ünnep, vagyis 10 milliós nap.

Mr. Baseball-féle budi

Mielőtt elindulhattunk volna a legutolsó célpontunkhoz, Ágit hívta a természet, és mint kiderült az angolos verzió nyista, csak amolyan japán stílus volt, ami olyan, aki emlékszik a Mr. Baseball című Tom Selleck főszereplésével filmre, akkor az tudja, mire gondolok itt.

Đền Đô templom

Majd elindultunk a Đền Đô templomhoz.

Đền Đô templom

Ez egy nagy parkkal volt körülvéve, benne egy tavacskával, amibe egy ’pagoda’, vagyis inkább amolyan kis kiülő torkollott. Itt három részből állt a templom, mivel volt két kisebb épülete.
A főépületben a Lý dinasztia hét uralkodójának a szobra volt látható.
Itt nem maradtunk olyan sokat, mivel már fáradtak és éhesek voltunk,

Đền Đô templom

Đền Đô templomban váza

így visszamentünk dr. Thành lakóhelyére, és ott egy víz melletti étteremben vacsoráztunk. Volt mindenféle finomság, a többiek tengeri herkentyűket ettek, míg én sült zöldségeket rizzsel meg pirított kukoricával. Nagyon ízlett a kaja. Majd ezután hazavittük Thành-t, mi pedig elindultunk haza, Hanoiba. Már sötét volt, mikor elindultunk, de szerencsére már aránylag lement a csúcsforgalom. Este hétre pedig sikeresen haza is értünk.