11.22.
Semmi különös nem történt ma, csak kimostam, főztem. Viszont
délután 2-re lementem Moise-hoz, hogy segítsek neki a vietnamiban, mert
hadilábon áll vele, meg ugye jövő héten vizsgahét, tehát eléggé ráfér a
gyakorlás.
Így a megbeszélt időpontra tiszteletemet tettem Moise egyszemélyes ’lakosztályán’.
Mikor leértem, ott volt még egy haverja is, ő viszont ment is két percen belül.
Az elejénél kezdtük az egész vietnamit, mivel kiejtési problémákkal is
küszködik Moise, viszont ennek ellenére elég gyorsan haladtunk az anyagban,
mert a többi részt aránylag jól érti. Szóval gyakoroltunk, amit pedig nem
értett azt megpróbáltam elmagyarázni neki a minimális angolommal, viszont
segítségünkre volt Moise iPad-je, amin volt internet, így tudtuk használni a
google translate-t. Majdnem két órán keresztül gyakoroltunk.
Utána viszont egy-két szót ejtettünk, hogy mégis ki is Moise. Mint
megtudtam, apukája az angolai követségen dolgozik, 9-en vannak testvérek, 5
évre kapott Vietnamba ösztöndíjat és jövőre szeretne közgazdaságot tanulni.
Voltam olyan szemtelen és rákérdeztem, hogy mégis mennyi ösztöndíjat kap, hát
kb. ötször annyit, mint mi, 500 USD-t. Mikor megmondtam, mi mennyit kapunk,
enyhén szólva is meglepődött az összegen.
Minden esetre jól éreztem magam a társaságában. Majd folyt. köv.,
mert még vissza van a tananyag fele, amit át kell még vennünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése