Éneklés

11.04.-07.

Eddig történt: hétfőn ismét cô Thư-vel volt óránk és hozott magával egy kistanárt, cô Chi-t. Cô Chi, mint kiderült, velem és Việt-tel egyidős, 22 éves. Cô Thư-nek sajnos a hétvégén volt balesete, így úgy botorkált be a terembe, mert a bokája eltört, vagyis inkább megrepedt a csontja. Egyébként, mivel ezen a héten van az éneklésünk, így már nagyban próbáltunk szerdára (11.06.). Előadtuk a két számot a tábla előtt cô Chi-nek is, akinek nagyon tetszett a produkciónk. Hétfőn más nem igazán történt.

A keddel már más a szitu. Aznap cô Nga-val és több tanárnővel volt a próba a haladó csoporttal együtt, abban a teremben, ahol anno a tesztet is írtuk. Jó volt, mert fél 11-től próbáltunk, kisebb-nagyobb röhögési szünetekkel. A hangulat minden esetre jó volt. Ezt viszont meg tudta fejelni cô Nga, mivel mindenki, aki énekelt, kapott 40,000 Đồng-ot ebédre, amiből nekem még másnap a reggelire is futotta, így ez nagyon király gesztus volt.

Eljött a nagy nap: szerda. Akkor is cô Thư-vel voltunk és csak másfél órát voltunk mi suliban, mert mondta, hogy pihenjük ki magunkat délutánra, hogy jól teljesítsünk. Így mindenki hazament és a legtöbben, ahogy visszahallottam, aludtunk. Majd délután 4-re kellett visszamenni a suliba, hogy majd akkor kisbusszal visznek minket a fellépés helyszínére. Természetesen a többség fél 5 körül esett be. De ez itt Vietnamban normális. Kaptunk kis csomagot, amiben volt víz meg szendvics, sajnos én nem tudtam megenni a szendvicset, mert húsos volt, még szerencse, hogy vettem a boltban kekszet, így nekem az volt a vacsorám. A buszunk szerencsére jó állapotban volt, nem olyan, mint az eddigiek. Az út fél órás volt, ráadásul pont a csúcsban mentünk.

Az előadóterem a 8. emeleten volt, szépen kiépített terem volt, hatalmas széksorokkal. Ez az ünnepség végül is, amire mentünk amolyan tanárok ünneplése, meg a külföldiek szakjának 45. évfordulója alkalmából volt. Az előadások között voltak zenés, táncos produkció és még harcművészeti bemutató is. Én élveztem az egészet, igaz a végén már elég fáradtak voltunk, vagyis inkább álmosak. Volt egy kis főpróbánk az előadások előtt, hogy mégis hogy hangzik az ének mikrofonnal. Az előadások 6 órára voltak betervezve, amiből persze negyed-fél 7 között kezdődött el az egész. De ezen már nem lepődöm meg.

Az előadásunkat hatalmas tapssal honorálták a vietnamiak meg mindegyikünk, a fiúkat is beleértve, kapott egy szál vörös rózsát.

Cô Nga is fellépett két másik tanárnővel énekléssel. Sajnos kicsit meg volt fázva, így nem jött át annyira a hangja, de még megfázva is nagyon jó hangja van.

Mielőtt elfelejtem, két cseh srác gitározott, Nasztja zongorázott meg énekelt közben, mindig tud nekem meglepetést okozni, nagyon jó hangja van. Rajtuk kívül még Sota készült egy beatbox-os zenéléssel, nagyon tud a srác. Nagyon élveztük.

A műsor végén az összes tanár együtt énekelt a színpadon, aranyosak voltak. Végül 9 után elindultunk vissza az egyetemhez, cô Nga nagyon hálás volt nekünk és megdicsért minket, hogy ügyesek voltunk. Végül háromnegyed 10-re sikerült visszaérni a koliba.

Ma (csütörtök 11.07.) kiderült, hogy szombaton a sulink udvarán reggel 8-kor lesz egy másik kisebb ünnepség, ahol megint énekelni fogunk, és ha minden igaz a mi csoportunkat vendégül látják. Erről majd csak később tudok nyilatkozni.
http://www.youtube.com/watch?v=yKI_chZaDvM