Március 15.

03.15.

Otthon mialatt nagyban ünnepségek vannak március 15-e jóvoltából, addig mi itt Hanoiban annyival ’ünnepeltünk’ Ágival, hogy bementünk a belvárosba. Elnéztünk egy könyvesboltba, megebédeltünk: Ági disznószíves levest, én meg egy tál csirkelevest toltam be. Desszertért elmotoroztunk egy közeli utcába, ahol a színház van, vele szemben pedig amolyan ’teázó-édességes’ helyiség, ahol Ági joghurtos-gyümölcsös tálat, míg én meg banános-édességes tálat fogyasztottunk.

Mivel holnap (03.16.) a buddhistáknál 10 Milliós nap lesz, így megkértem Ágit, hogy nézzünk el valamelyik közeli pagodába, amelyik éppen útba esik, mert szerettem volna füstölőt gyújtani. Szerencsére nem kellett sokat motorozni, mert épp ugyanabban az utcában volt is egy kis pagoda, ahol még nem jártunk. A pagodában nem volt hatalmas Buddha-szobor, hanem itt csak az oltár két oldalán 1-1 védő, ló és madár állt. A maga egyszerűségében volt nagyszerű ez a pagoda. A jómódot annyiban mutatta csak, hogy volt két hatalmas díszes váza, ami magasabb volt nálam, saccra olyan 180-190 cm magas.

Pagodázás után elvitt Ági egy piercingeshez, amit már jóval előbb kinéztem, hogy a fülemet kilője, mert két fülbevaló volt eddig a fülembe egy helyen, ami meg már kezdett zavaróvá válni. Így egy kis keresgélés után (mivel egy kicsit eldugott helyen volt) azért megtaláltuk. Maga a helyiség egy ágyneműbolt alatti kis családi konyhában volt, ahol már voltak előttem is ’páciensek’, egy lány egy sráccal, ők az ujjukba rakattak piercinget, most ez a divat. Maga a csaj, aki csinálta nekem a szúrásokat, normális volt, meg tisztán is dolgozott. Mialatt várakoztam, mert még az előttem lévő csajjal foglalkozott, elkezdett megnőni a forgalom, így a kezdeti pár ember hirtelen a duplájára nőtt. Végül én is sorra kerültem, az eljárást inkább nem írom le, nehogy valaki nem bírja ezt a témát. Miután kész lett mindkét fülem, még várnom kellett, mert még egyszer lefertőtlenítették a fülem, meg mondták, hogy még azért kenegessem otthon is. Maga a két lukasztás így is fele annyira jött ki, mintha otthon csináltattam volna.

Hazafelé még éhesek voltunk egy kicsit, így megálltunk az útközben lévő Lotteriában (itteni McDonald’s-nek felel meg), ahol Ági egy nagy burgert, míg én egy kis fagyit ettem. Aztán haamentünk, és el is telt március 15-e.