02.02.
Visszaérve Hoi An-ba, nekiláttam valami kaja felhajtásának, mindezt
2 óra tájban. Mivel nem volt kedvem sósat enni, így kipróbáltam inkább a
sültbanánt, ami egy palacsintához hasonlított. Pont frissen készült. 
Meglátogattam a szállást, hogy lepakoljak, meg hogy beszéljek
anyuékkal Skype-on, majd olyan 4 óra felé ismét kimerészkedtem az utcára, mivel
mikor reggel a busszal mentünk, újabb épületeket fedeztem fel, amiket még nem
láttam. Így meglett a délutáni progim, ezeket megnézni. 
Ezen kívül volt egy fontos elintéznivalóm: megvenni a jegyet vissza
Hanoi-ba. Ez majdnem mission impossible volt, mivel az újév miatt minden
tömegközlekedés dugig van, egészen február 10-ig. Annyi választás volt, hogy
ágyas busszal vagy vonattal megyek. Persze a vonatot preferáltam, amire jegyet
szerezni kész csoda volt. Igaz, hogy a busz olcsóbb lenne, de a franc se megy
busszal, mikor egyrészt ugyanannyi időben, mint a vonat, meg át is kellene
szállni Hue-ban, meg nem tudom, hogy Hanoi-ban hol van a végállomása. Még ha
fapadon is kell ücsörögnöm a vonaton, nem érdekel, csak jussak vissza Hanoi-ba.
Végül nagy nehézségek árán sikerült buszt Da Nang-ba szerezni, ami bevisz a
vasútra és vonatjegyet is, elég drágán, de hát ez van. Örülök, hogy egyáltalán
kaptam jegyet.
Az első, amit megnéztem, egy emlékhely (legalábbis én arra
tippelek), egy nagy udvaron, híddal, körbe tavacskával, középen pedig egy nagy
sztélével. A sztélé négy sarkát sárkányszobrok díszítik, magán a sztélén pedig
kínai karakterek.
Szembe ezzel a hellyel van a Konfuciánus templom. Itt is, mint a
legtöbb templomnál egy nagy kapun kellett átmenni. Volt egy híd, ami két részre
osztotta az udvaron lévő tavacskát, illetve az udvar elején egy nagy sárkányos
fal áll, mögötte egy nagy tér, amin öt épület áll.
Az első épületben egy amolyan gyűlésterem van, amiből át lehet
menni Konfucius szentélyéhez, mivel ez a két rész össze van kötve egymással. A
szentélyrész egyszerű, egy nagy Konfuciust ábrázoló szoborral, mögötte a falon
pedig egy hatalmas domborműves kép.
Itt elidőztem egy kicsit, majd visszamentem az óvárosba, ahol újabb
felfedezésként bementem a Népművészeti Múzeumba, előtte viszont vettem az utcán
egy kukoricás innivalót.
A múzeum egyemeletes, és egy házban van kialakítva. Itt
megtalálhatóak a kézművesség, a halászat, mezőgazdasági munkákhoz való
eszközök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése